3. I miss you, Kevin

3. I miss you, Kevin...

-Dehogy megyek! Hagyj aludni-fordult át a másik oldalára a nyuszi és már aludt is.
Kevin hangosan, hogy Hoon újból felkeljen kitrappolt a szobából és becsapta az ajtót. Egyenesen a galamb szobájába indult, aminek ajtaját dühe miatt szinte betörte. Ettől a redbull-függő repper ijedtében kiugrott az ágyból, és  dühösen figyelte a pöszét.Mielőtt megszólalhatott volna, Kevin ujjával mutogatva közeledett felé:
-Idefigyel Eli! Felöltözöl, és eljössz velem a boltba, mert rohadtul éhes vagyok! Világos?
Ilyen mérgesnek és határozottnak még sose látta őt, így egy bólintással beleegyezett.
-Rendben. Akkor felöltözök.2 perc múlva legyél az ajtóban! 2 perc Elison Kim!!!-viharzott ki a szobájából Kevin.

Eli pov:
Miután Kevin rám törte az ajtót, és kis híján megfenyegetett, jobbnak láttam ha lemegyek vele a boltba.
Az isten szerelmére egy órája evett. Nem hiszem el hogy éhes. Magamra kaptam a melegítőmet, fejemre húztam a sapkát és a kapucnit, zsebre tettem a mobilom, meg némi pénzt, majd siettem az ajtóhoz, ahol már Kevin várt.
Mindketten felhúztuk a cipőnket, és elindultunk egy nyitva lévő boltot keresni.
Hat utca, és 3 sötét sikátor után végre találtunk egy étkezdét, ahol Kevin kaját tudott venni.
Húsz perc alatt sikerült egy menüt választania, amit tíz perc alatt el is készítettek, így fél óra múlva végre
indulhattunk haza. Visszafele sokkal ijesztőbb volt, mivel odafele az álmosságtól még nem figyeltem az utat.
Azonban most mindketten fürgébben szedtük a lábainkat. Nem is értem miért féltem. Vámpír vagyok. Bárkit
megtudok ölni. Szokatlan ez még számomra. Meg kellene tanulnom nem félni.
-Eli...siessünk már-mondta alig hallható remegő hangon Kevin.
Nem igazán értem, hogy akar ennél jobban sietni, hiszem már majdnem futunk.
-Csak nem félsz??-cukkoltam, mikor tudtam, hogy fél. Sőt, én is félek.
-NEM!!!Csak..már éhes vagyok nagyon-tagadta, és mentségeket keresett.
Már az utolsó sikátor végén jártunk, mikor zörgést hallottunk.
Kevin felsikkantott és kis híján az ölembe ugrott.
Két hosszú kezével az enyémet karolta, miközben fejét szinte a vállamba fúrta.
Furcsa érzés öntött el. Annyira jó volt érezni a közelségét.
Régebben sokkal több időt töltöttünk együtt. Akkoriban is éreztem hasonlót, de ahogy elkezdtünk kicsit eltávolodni egymástól az érzés eltűnt. Azt hiszem most újra előjött.
-Kevin?-szólítottam meg a pöszét, percek múlva, mert nem mozdult.
-Öhm...sajnálom....-igazította meg a haját zavarában,-nem kéne sietnünk?
-Jó ötlet!-nevettem el magam, és szinte hazáig rohantunk.
Amint beléptünk a lépcsőházba, éreztem ahogyan  megkönnyebbül.
Jó volt újra vele lenni. Az utóbbi hetekben ő inkább Kiseoppal vagy éppen Donghoval volt, én pedig AJ-vel.
Persze együtt is sok időt töltöttünk, de nem annyit mint régebben. Már nagyon hiányzott. Azt hiszem mostantól többet kell együtt lennünk. Valamiért szükségem van rá. Olyan akár a redbull. Kívánja a szervezetem a közelségét.
A liftben már kezdett kínos lenni, hogy egyikünk sem szólal meg, mikor végre megtörte a csendet:
-Figyelj, Eli...mikor megijedtem..izé...nem lehetne, hogy...-beszélt zavarában össze vissza.
Értettem. Nem akarja, hogy a többiek megtudják, így megkönnyebbítve a dadogását vigyorogva közbeszóltam:
-Nyugi, nem mondom el milyen kis nyuszi vagy.
-Yah!!!-csapott a vállamra, mérgében, miközben kiszálltunk a liftből.
Halkan kinyitottuk a zárat, levetkőztünk, és leültem Kevinnel, az asztalhoz amíg megvacsorázik.
Pontosabban fél négykor lassan már reggelizik. Nehezen, de meggyőztem, hogy én nem vagyok  éhes és nem kérek belőle.
Arra számítottam, hogy percek alatt megeszi, és végre mehetünk aludni. Először csak néztem, de fél óra elteltével is még mindig evett, kezdett elnyomni az álom. Nem is vettem észre, hogy az asztalon könyökölve, elaludtam,miközben fejemet támasztottam.
Ahogy kezdtem ébredezni, iszonyatos fájdalmat éreztem kezeimben. Rápillantottam a telefonomra. Hét óra. Közel két órát aludtam a kezeimet, így nem csoda, hogy elzsibbadtak. Mozgatni kezdtem őket, miközben észrevettem, hogy a kis pösze is elaludt az asztalon. Pontosabban a tányéron, ugyanis a feje félig a tányérjában volt.
Annyira édesen aludt.Órákon át tudtam volna nézni. Olyannyira belemerültem Kevin bámulásába, hogy észre se vettem,a konyhában csoszogó AJ-t.
-Jó reggelt-intett álmosan, és Kevint kezdte ébresztgetni.
-Neked is-álltam fel szemeimet dörzsölgetve a székről, és a fürdő felé indultam. Kicsit ingatagul mivel a lábaimat  is eléggé elültem. Gyorsan rendbe tettem magam, és felöltöztem.
Mire elkészültem már mindenki fent volt,és a fürdőért harcoltak.
Visszamentem a nappaliba,hogy tv-zek amíg mindenki elkészül. Pont az egyik fellépésünket adták, így azt figyeltem.
Kiseop indult el a szobájából felém, miközben a fürdőből AJ lépett ki egy szál törülközőben. Amint észrevette őt,villám sebességgel fordult meg, és zárta vissza magára az ajtaját.
-Ez furcsa volt-néztem AJ-re, aki levágta magát mellém a kanapén.
Egy normális csatornát kerestem, mikor megszólalt:
-Figyu, Eli...Te buzi vagy?
Kérdésétől még a távirányító is kiesett a kezemből.
-Mi van??-néztem rá elképedve. Nem tudtam hova tenni a kérdését. Mi baja? Normális?
-Ugyan..nekem elmondhatod..Tudod, hogy szeretek tudni mindenről-vigyorodott el.
-AJ, te normális vagy??
-Ne is tagadd! Ugyanúgy nézel Kevinre, ahogyan Kiseop rám!-magyarázta meg elméletét.
-Kiseop buzi?-az elmúlt öt percben már másodjára sokkol le a kijelentéseivel.
-Teljes mértékben-vigyorgott elégedetten. Ezután egy csattanást hallottunk, amit egy másik követett.
Mindketten rögtön a hang irányába fordítottuk fejünket. Csak egy földre zuhanó I-pod-ot, és egy  maga mögött, ajtót becsapó Kiseopot láttunk.