1.The secret

Dongho pov:
Az éjszaka közepén furcsa szürcsölés szerű hangokra keltem föl. Pár másodperc alatt megállapítottam, hogy a hangok a szomszéd szobából jönnek.Pontosabban Eli szobájából.Azonnal rossz érzésem támadt, így a papucsomba bújva, gyorsan átszaladtam a szobájába.Amint benyitottam az ajtaján, a gyanúm bebizonyosodott.Nem bírta ki.
-Eli-néztem rá döbbenten,mire azonnal fölkapta a fejét.Szájából csurgott a vér, mely összekente fehér trikóját, és az ágyneműjét is.
-Dongho...nem tehetek róla..nem bírtam.
-Ajj, Eli...már csak 2 nap lett volna-ültem le az ágyára.
Aggódtam érte.Vagyis, inkább csak sajnáltam. Az aggódás már hiábavaló volt. Már csak két napot kellett volna kibírnia.Ha addig nem eszik emberi vért, nem változik vámpírrá, úgy mint mi. Mi;Kiseop,Hoon,SooHyun,AJ,én..és most már Eli is. Kevin...Kevin az egyetlen akiben nincsenek vámpír vérek. Ő persze nem tudja, hogy mi milyen lények is vagyunk, de sohasem bántanánk ŐT.
-Visszamegyek aludni, te pedig takaríts össze.Kevin nem láthatja meg ezt a sok vért-parancsoltam rá, miközben az ajtó felé igyekeztem.
Ő gyorsan bólintott, én pedig magára hagytam a szobájában, és a sajátom felé indultam. Aj szobája felől kiabálást hallottam, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem.
-Majd reggel kiderítem-motyogtam, és bedőltem az ágyba. Pár pillanat alatt elnyomott az álom.

End of pov:
-Te idióta-förmedt AJ az ágyon ülő megszeppent Kiseopra.
-Mondtam már, hogy nem tudtam mit tenni. Megijesztett-védekezett Kiseop, és az ajtó felé indult, azonban a repper gyorsabb volt nála, és már előtte is termett.
-Akkor miért nem szóltál?Nekem,SooHyunnak, BÁRKINEK! Hogy lehettél olyan idióta, hogy vért adsz neki!!!
-Sajnálom, már mondtam!!! De akkor is megijesztett! Erősebb nálam még így is.Szinte fenyegetett.Nem tudtam mit tenni.Megijedtem tőle.Jó? Bevallom.Megijedtem-emelte föl a hangját az ulzzang,de mondandója végét, már csak szipogva tudta elmondani.
Próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. Valóban nagyon megijesztette a galamb viselkedése, így hát vért adott neki. A vér bankból minden héten lopnak.
-Kiseop..ne sírj..jajj..sajnálom-törölte le AJ, az ulzzang egyik könnycseppét.
-Mindegy-vont vállat, és lassan kikerülte AJ-t, magára hagyva a szobájában.
Kiseop gyorsan visszasietett a szobájába, ami éppen AJ-é mellett van. Az ajtón belépve kitört belőle a
zokogás.Sajnálta amit tett, de már nem tudta visszafordítani. Fájt neki, hogy részben miatta lett Eli vámpír, de AJ szavai jobban.
Folyton a durva megjegyzései visszhangzottak a fejében: "Te idióta" "Hogy lehettél olyan idióta".
Amióta a repper bekerült a bandába valami furcsát érez, ha a közelében van. Eddig egészen jól viselte, de az utóbbi hetekben egyre nehezebb. Ha vele van a szíve kihagy pár ütemet, néha alig mer megszólalni, és minden percben ölelgetné.
Az érzés már maga attól furcsa, hogy AJ egy fiú. Sokat gondolkozott ezen, és rájött; akár helyes, akár nem, ő  szereti. Szereti Kim JaeSeop-ot. Erről persze csak ő tud.És ez egyelőre jó is így.
Pár óra, és két csomag zsebkendő elteltével sikerült abbahagynia a sírást, és elaludni.

Kiseop pov:
Reggel álmosan és nyűgösen ébredtem, ráadásul éreztem, hogy a szemeim feldagadtak az éjjeli sírásom miatt.
-A fenébe is, AJ.Utállak-nyomtam a fejem a párnába.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és kicsoszogtam a szobámból.Velem egy időben lépett ki az ajtón Ő is.
Hurrá.Már csak ez hiányzott, hogy így lásson. Még mindig fájtak a szavai, és haragudtam rá, amiért kiabált velem.
Köszönésképpen felemeltem a kezem, anélkül, hogy ránéztem volna, és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kiseop-szólt utánam, de mintha meg sem hallottam volna, mentem tovább, majd magamra csuktam az ajtót.
Akármit is akart, elmondja máskor. Igaz, megölt a kíváncsiság, hogy mit akarhatott mondani, de mivel éppen haragszom rá, ezért kibírom. Érezze ő is azt amit én. Tudja meg, hogy milyen kicseszett rossz, ha így viselkedik valaki.
-Aisshh...AJ...úgy utállak-néztem felpuffadt, vörös szemeimet a tükörben.
A sminkesek úgyis eltüntetik. Gyorsan lezuhanyoztam, majd megmostam a hajam és a fogam. Magamra tekertem a  törülközőm, és a szobámba indultam.
Ahogy becsuktam az ajtóm, már le akartam rántani magamról, hogy felöltözhessek, mikor megpillantottam az ágyamon ülő AJ-t.
Kisebb szív infarktust kaptam tőle.
-Jézusom!Mit keresel itt? Öltözni szeretnék!-feleltem hanyagul, kerülve a tekintetét.
-Csak..sajnálom, hogy az este úgy viselkedtem-állt fel az ágyamról, és felém indult.
-Nem érdekel.Úgy viselkedsz ahogy akarsz-léptem egyet hátrébb, de az ajtó megakadályozott. AJ viszont még mindig  közeledett felém.
-Tényleg nem érdekel?-kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Nem-nyeltem egy nagyot.A hazudás nem az erősségem.
-Valóban? Akkor miért vannak ott azok a használt zsepik?-mutatott az ágyam mellett lévő kupacra.
Erre nem tudtam mit felelni. Kár lenne tagadni, hiszen tudja jól, hogy megbántott. Túl okos, hogy ne vegye észre.
-Kiseop...azt hiszem rájöttem valamire-lépett még közelebb hozzám. Alig fél méter volt már csak köztünk.
Igyekeztem kerülni a tekintetét, de ő mindig elkapta az enyémet.
-I-igen?-remegő hangon kérdeztem vissza. Okos, de ennyire nem lehet. Nem jöhetett rá....