2. Midnight

2.Midnight

-Kiseop!Itt a kocsi-kiáltott be SooHyun, az ullzang szobájába, miközben a többieket is próbálta összeszedni,  hogy végre elindulhassanak.
Ahogy tovább haladt AJ-nek is bekiáltott.
Kevin éppen a fürdőben tartózkodott, akire Eli próbálta ráverni az ajtót, hogy végre ő is bejuthasson:
-Kevin most azonnal toljad kifele magad, vagy rád rúgom az ajtót!!
-Jól van, jól van-hagyta végre szabadon a fürdőt a pösze.
Hoon és Dongho a szokásos reggeli eszmecseréjüket folytatták, aminek rendszerint az lesz a vége, hogy a leader tesz rendet köztük.

Kiseop pov:
-Kiseop!Itt a kocsi!-hallottam SooHyun hyung hangját az ajtó mögül.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogok örülni annak, hogy indulunk.
-Me-megyek!-szóltam vissza.
AJ mintha meg se hallotta volna, hajolt közel teljesen hozzám, egészen a fülemig:
-Akkor..majd máskor megbeszéljük-suttogta alig hallgatóan, de éreztem ahogyan elvigyorodik közben.
Próbáltam nyugodt maradni,de közelségétől hírtelen összerezzentem, amit ha nem vak biztosan észrevett.
És mivel nem az, ezért biztosan látta.
Arrébb léptem, ő pedig nyugodtan és lazán, mintha semmi se történt volna, kiment az ajtón.
Gyorsan felöltöztem és siettem a többiekhez.Eközben úgy-ahogy rendbe szedtem magam lelkileg, és próbáltam nem feltűnően kerülni AJ-t. Mire kiértem már mindenki az ajtóban állt.
Felvettük a cipőinket és már indultunk, is a fellépésekre.
A nap folyamán 3 fellépés, 2 interjú és egy fotózás volt. Hajnali kettőre végül sikerült hazaérnünk. Kevin azonnal betámadta a hűtőt, a többiekkel pedig a szobáinkba zárkóztunk.
Egész nap azt vártam, hogy végre hazaérjünk, és elfogyasszam a napi adagom. Néha belegondolok, hogy mennyire gusztustalanok, undorítóak, és visszataszítóak lehetünk, de erről egyikünk sem tehet.
Gyorsan kikaptam a fiókomból egy tasak vért, amit percek alatt el is fogyasztottam. Ezerszer jobb érzés volt így,mint a nap folyamán. Bár nem laktam jól teljesen, de ez estig kitart.
Robotszerűen átvettem a pizsama gatyám, és bemásztam az ágyba, de nem tudtam aludni.
Most, hogy egyedül voltam a reggeli események zajlottak a fejemben.
Nem hiszem el, hogy rájött.
-Nem Kiseop, nem jött rá.Nem jöhetett rá-forgolódtam az ágyban, amit az ajtóm felől jövő kopogás zavart meg.
Kimásztam az ágyból, és elcsoszogtam az ajtóig.
Elfordítottam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.AJ pillanatok alatt a szobámban volt.
-A fenébe is, hogy ilyen gyors-gondoltam, és visszacsuktam az ajtót.
-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit flegmán, reménykedve, hogy nem a reggeli társalgásunkat akarja folytatni.
Természetesen ő azt akarta:
-Reggel valamit félbehagytunk-mosolyodott el.
-Ja, szóval mire jöttél rá?-próbáltam leplezni ijedtségemet.
-Te szeretsz engem-jelentette ki, miközben a szemembe nézett.
Olyan nyugodtan mondta, hogy először föl sem fogtam amit mondott.
-Micsoda?-nevettem el magam kínosan, és próbáltam nyugodt maradni.
-Nem igaz?-lépett közelebb hozzám egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Dehogyis!Jézusom, nem!-tagadtam. Talán túlságosan is, mert újra elmosolyodott.
-Hát jó-tárta szét a karjait, és kifelé indult.
Ahogy meghallottam a zár forgását, fellélegeztem.
Nem kellett volna. Pár pillanat múlva AJ meleg leheletét éreztem a nyakamnál:
-Jó éjt Hyung!-suttogta a fülembe, és végleg elhagyta a szobám.
Ma már másodjára volt ilyen közel hozzám.Másodjára suttogott a fülembe, és másodjára próbálok nem meghalni.
Végülis ez a veszély nem fenyeget. De kitudja...Bármelyik percben belehalhatok abba, hogy szeretem.
-YAH, AJ!Utállak...ahh..nem..mert szeretlek..nagyon...-bújtam a takaró alá, és kezdetét vette a szokásos esti  szenvedésem.
Még vagy két órán át forgolódtam és hisztiztem magamnak, mire sikerült elaludnom. Ez idő alatt általában megbeszélem magammal, hogy mennyire utálom AJ-t, amiért szeretem...

End of pov:
Kevinnek a hajnali hat személyre szóló vacsorával sem sikerült jól laknia, így egy órával később újra a hűtő szekrény felé vette az irányt.
Legnagyobb meglepetésére a hűtő teljesen üres volt.
A fiúk mindig kidobnak vagy eltüntetnek pár dolgot a hűtőből, hogy a pöszének ne tűnjön fel, esetleg az, hogy ő  nem esznek.
Lehet kicsit túlzásba vitték.
-Egy órával ezelőtt nem voltak éhesek-motyogta Kevin, és a leader szobája felé fordult.
Mielőtt elindult volna,átgondolta a dolgokat, és tovább forgott, majd Hoon szobája felé indult.
SooHyun-t nem lenne tanácsos felébreszteni, mert akkor holnap morcos és szigorú lenne, amit sem ő, sem pedig a  többiek nem akarnak.
Halkan benyitott az idősebb szobájába, odasétált hozzá, és rázni kezdte:
-YAH, Hyung, kelj fel-addig rázta alvó csapat társát, míg az fel nem kelt.
-Mit akarsz Kevin-nézett fel álmosan a pöszére.
-Kaját!!-duzzogott a fiatalabb és még mindig próbálta fölhúzni az ágyból, a társát.
-És most mit csináljak? Menj egyél!
-De üres a hűtő! Gyere el velem vásárolni-jelentette ki a lehető legtermészetesebben Kevin.