HoonSik ONE SHOT...*BTOB*

A szívem.A szívem hevesen ver ebben a pillanatban.Mi ez az érzés. Érzem, ahogyan lüktet.Érzem a szívem dobogását,és a bizsergést a gyomromban.Miért érzem ezt? És miért most? Miért csak így. Miért vele? Ez...Nem.! Ebben biztosnak kell lennem.Ez nem az az érzés!Nem lehet az! Vagy....
Sokszor megállítanám az időd, hogy csak ezt az egy pillanatot élhessem örökké.Folyamatosan.Végig. De ez nem megy.
Az idő megy tovább, és ez a pillanat már a múlté.Ez csak egy az előző sok közül, és egy ami megelőzi a leendőket.
Vége..... Az agyamnak tovább kell lépnie, és folytatnom kell a koncertet. Ilyenkor el kell vetnem az érzelmeimet.
Főleg az ilyen érzelmeket....
*Sarangbakke nan molla I want you only you
Idaeron jeoldaero bonael sun eobseo
Kkeutnaejaneun mal hamburo haji ma
It's so blue It's so blue *
Végre...vége... nem helyes, hogy ezt gondolom a rajongóinkra tekintve, de most pihennem kell..szükségem van egy  kis magányra és vízre. Le kell magam hűtenem.
Amint elhagytuk a színpadot kikaptam egy üveg vizet a dobozból, amit még koncert előtt odakészítettek nekünk, és  azonnal meg is ittam.
Lassan átöltöztünk, és végre a kocsihoz indultunk. Az úton mindenki aludt. Sokszor még is elbóbiskoltam, de
gondolataim zöme nem hagyta kikapcsolni az agyam.
Folyton rá gondolok. Arra a pillanatra. A szemeire. Az ajkaira. Az érintésére. Nem bírom kiverni a fejemből.
Már ezerszer megtettük ezt a mozdulatot, hisz a koreográfia része, de minden fellépéssel közelebb kerültem ehhez
az érzéshez. Az érzéshez ami most kiszakítja a mellkasom.
-Yah, IlHoon, üzenj valamit a Melody's-eknek!!!-rázott ki szó szerint a gondolataimból MinHyuk.
Egy gyors "Buing Buing" aegyo-t vettettem be.
*Garodeung arae neol baraedajumyeo cheot kiseu cham dalkomhaesseotji * Hyunsik, egy gyors mozdulattal átkarolta a  vállam karjaival, és a fülembe kezdett énekelni, amibe , ahogyan a koncerten szintén belenevetett.
Vele együtt én is, és mindenki más is nevetni kezdett.
A nevetése, a hangja.Olyan közel volt, hozzám, hogy éreztem leheletét a nyakamon....
Az út hátralévő részében, végig videóztunk, és Ő nem engedett el. Végig ölelt. Kezei olykor-olykor szorosabban karolták a vállam, kézfejei pedig a mellkasomon pihentek...
végig~ *-*
Amint hazaértünk azonnal bedőltünk az ágyba. Pár perces pihenésünket a menedzser-shi zavarta meg:
-Srácok, elviszlek titeket egy privát klubba, hogy kikapcsolódjatok egy kicsit!
Gyorsan átvettük a fellépő ruháinkat és már indultunk is...
.....
Eszméletlenül fáj a fejem. Hogy kerültem haza? Mi történt tegnap? Hol vannak a többiek?
Semmire sem emlékszem!
Kicsoszogtam a konyhába, ahol Sungjae reggelizett. Egy hatalmas mosollyal fogadott, és elém tolt egy poharat meg egy szelet sütit:
-Jó reggelt, hyung!
-Reggelt. Hol vannak a többiek?-ültem le mellé a székre.
-Elmentek a boltba. Jobban vagy? Tegnap eléggé kiütötted magad!
-Mi történt tegnap? Semmire sem emlékszem...
-Történtek...dolgok....-köhintett egyet.
-Sungjae!
-Jó, jó.. szóval... elég sokat ittál..és hát szóval...Hyunsikot...szóval...érted!!!?
-Mi van? Mit csináltam? Sungjae! Beszélj már érthetően!!!!- kiabáltam rá. Nem kellett volna. Azonnal meg is bántam, de mit csináltam Hyunsikkal???
-Megcsókoltad!-nyelt egy nagyot,-de... az a különös, hogy ő viszonozta...- töprengett...
*Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad*
A fejem az asztalon landolt....Jézusom!!! Mit csináltam??!!! Jung Ilhoon te egy IDIÓTA vagy! És ő mit csinált?
Viszonozta??? Mi?? Még nagyobb idióta vagyok!
-Van még valami-szakította meg gondolataimat SungJae-haza fele végig azt kántáltad, hogy mennyire szereted...
-Jézusom-kezdtem verni a fejem az asztalba. Hogy lehetek ennyire hülye? Hogyan???
-Hm..szóval igaz...-gondolkodott hangosan, majd a hangokból ítélve egyedül hagyott a konyhában.
Alig, hogy összeszedtem gondolataimat, és  sikerült felfognom mekkora hülyeséget csináltam a menedzser-sshi már
a nappalinkban foglalkoskodott.
-10 perc és indulnunk kell.Siessetek!!!-sürgetett minket.
Végül a 10 percből 20 lett, de így is rekord idő alatt készültünk el, és már indultunk is.
Befészkelve magam a hátra a helyemre, inkább úgy tettem mintha aludnék.Nem volt kedvem semmihez. Leginkább senkihez.
Miközben a fáradt és egyszerű megjelenésünket a fellépő ruhánkra cserélték, és szokás szerint legalább két kiló
festéket kentek ránk, is próbáltam relaxálni.
Utolsó igazítások, és már a színpadon is voltunk.
Minden tökéletesen ment, addig a pillanatig....Fejben tökéletesen elterveztem.Mint minden fellépésnél ugyan az.Ő elhúz
én ránézek és jön a szövegem.De nem..Neki természetesen romokba kell döntenie az elképzeléseim.Ahelyett, hogy
egyszerűen elénekelte volna azokat a nyomorul sorokat miközben engem néz, megölelt..Megölelt..Teljesen magához
szorított, és erőteljesen ölelt a szövege végéig.
Ez most teljesen más volt. Más mint a többi néha-néha megjátszott jelent a rajongók számára. Őszintén ölelt.
Leheletét éreztem nyakamon, amitől már-már az ájulás szélén álltam.
Amint az utolsó szót is elénekelte elengedett és halványan rám mosolygott, majd hátat is fordított nekem.
Mosolya olyan volt számomra, mintha Cupido nyila ezerszer támadta volna meg a szívem.
A színpadról leérve éppen, hogy egy korty vizet tudtam inni, mert SungJae máris kikapta az üveget a kezemből,
és vadul magyarázni kezdett. Csak a szokásos..Minden fellépés után elmeséli, hogy mennyire jól érezte magát odafent,
és én , mint nagyszerű barát végighallgatom.
Az öltözőnk felé sétálva egyszer csak valaki megragadta a karom és berántott az egyikbe.
-YAH...-fordultam dühösen az ajtó felé, de amint megpillantottam "támadómat" belém fagyott a szó.
-Beszélnünk kell!-nézett rám komolyan.
-Hyunsik....
-Csak egy kérdés...és mehetsz...de erre az egyre válaszolj-közeledett felém, én pedig nagyot nyeltem,-SZERETSZ ENGEM?
Totál lesokkolódtam, ő pedig egyre csak közeledett.Hátrálni kezdtem, de a mögöttem lévő szekrény hamar megakadályozott.
Néhány centire állt már csak tőlem, tisztán hallottam még a szívdobogását is, ami hevesen vert....
Nem volt értelme titkolóznom.A tegnap történtek után,meg még annál is nehezebben hinné el, hogy semmit sem érzek iránta.
Mély levegőt vettem, és szinte alig hallhatóan nyögtem ki egy igent.
Hülyeség volt azt remélni, hogy nem hallja meg, hiszem alig, hogy tíz centi volt köztünk.
Ránéztem.
Széles vigyorra húzódott a szája.
A következő pillanatban azokkal a csodás ajkaival, az enyémet puszilgatta.
-Hyung-toltam el magamtól döbbenten. Mindig is erre a pillanatra vártam, de túlságosan meglepett.
-Csend!! Erre várok már hónapok óta-kezdte vadul ostromolni újból ajkaimat, aminek már nem tudtam ellen állni.
Hónapok óta?Te jó ég!Előbb is elmehettünk volna arra  a bulira.
Miközben ezeket végig gondoltam elmosolyodtam, amit persze Ő is észrevett.
-Mi van?
-Semmi..csak...te...hónapok óta szeretsz engem???-engedtem el egy ezer wattos vigyort.
-Mi? Dehogy is..ugyan...én nem szeretlek-tiltakozott hevesen.
-Hazudsz..szeretsz...szeretsz engem.Te nagyon is szeretsz engem-nevettem, miközben most ő kezdett hátrálni.
-Pabo...-duzzogott, mire csak vigyorogni kezdtem.
Keresztbe font karjait, bámulva, közelebb léptem hozzá és átöleltem.
-Pabo-nevetett a fülembe.
Lassan elengedtem és az ajtó felé léptem, hiszen eltelt már jó néhány perc és a többiek már biztos keresnek, mikor
visszarántott és magához fordított..
-Idefigyelj...egyszer mondom el, szóval jól jegyezd meg....SZERETLEK...és te is engem, és másnak ezentúl nem mondhatod,
hogy szereted, mert engem szeretsz!-"csodálatos vallomását" egy gyengéd csókkal zárta.
-Hyung....akkor most mi...-néztem rá, mire elmosolyodott, és félbeszakított:
-Igen...azt hiszem!
Elmosolyodtunk, és együtt léptünk ki az öltözőből a folyosóra, aminek a végén a többiek vártak, mintha semmi sem történt
volna.
Egyikünk sem tudta mi lesz ezután, de nem számított.Bíztunk a jelenben, és hagytuk, hogy a dolgok maguktól folytatódjanak
tovább....

8. Good Night

8. Good Night


*A tagok hatalmas csattanásra riadtak fel az éjszaka közepén.
Kevin szerencsére még időben észbe kapott, és a fejére húzta a takarót, így csak a hajába kerültek üveg szilánkok.*

Kevin pov:
Amint megláttam, hogy az ablak betört a fejemre húztam a takarót. Szerencse, hogy amúgy is nyakig be voltam takarózva. Gyorsan átnéztem magam, hogy vérzek-e. Szerencsére az üveg nem vágott meg, viszont a hajam tele van szilánkokkal. Óvatosan kimásztam az ágyból, ügyelve hogy a földön se lépjek üvegbe, és hajamból kezdtem óvatosan kiszedni őket. Közben hallottam, hogy a többiek ajtaja nyitódik. Remek. Tuti nem vérzek?  Pár pillanat alatt újból megállapítottam, hogy semmi bajom.
Eli szinte rám törte az ajtót. Csoda, hogy egyben maradt.
-Kevin, jól vagy?-ennyire ijedtnek még sose láttam.
Elmosolyodtam.Aggódik értem.Milyen aranyos.
-Persze, csak az ablak.
-Kevin, minden rendben-furakodott be Kiseop Eli mellett az ajtón, AJ-vel a nyomában.
-Igen..persze-nyugtattam meg őket is, és még mindig a szilánkokat kerestem a hajamban. Túl sok volt benne.
-Akkor, mi szólunk SooHyunnak és a többieknek, hogy minden rendben-vonult ki a szobából AJ és Kiseop.
-Ez így nem fog menni gyere-ragadta meg a kezem Eli.
-Hé..ne..várj már-rántottam vissza, amin eléggé meglepődött.
-Azt akarod, hogy ezekbe belelépjek???Legalább a papucsom hadd vegyem föl-adtam magyarázatot, miközben kihúztam az ágy alól a papucsot.
Amint belebújtam, újból megragadta a kezem és őrült sebességgel húzott a fürdő felé.
Héé...nekem nincsenek szuper sebességeim!!!Bár, nem is volt olyan rossz...legalább 5mp-el előbb értünk a fürdőhöz. Teljesen megérte!
Egészen a mosdó kagylóig húzott, majd megállt.
-Eli?-szólítottam meg. Most mit akar? Mit keresünk a mosdóban?
-Hajolj le!-utasított.
Mi van? Hogy mit csináljak? Hajoljak le? Eli, te normális vagy?
-Csak hajolj már le-nyomta a fejem a mosdó kagylóba, és megnyitotta a csapot.
-Eli, mégis mit csinálsz???-próbáltam felnézni rá, de azonnal visszanyomta a víz alá a fejem.
-Kimosom a hajadból az üveg szilánkot.
Mi van? Most megmossa  a hajam?
Éreztem ahogyan a sampont a fejemre nyomja, és óvatosan elkeni rajta. Kezeit sokszor végighúzta a tincseimen. Az üveg szilánkokat a mosdó szélére tette. Elég sok lehetett benne. Legalább 20 percig szedegette őket.
Most...komolyan...mossa a hajam? Kiszedi helyettem a szilánkokat??
Jézusom...Olyan gyengéd.Kezeit mindig lassan és óvatosan húzza végig a fejbőrömön, még mindig üveget keresve. Végül egy fél órás haj mosás után végre elengedte a fejem, és kiegyenesedhettem.
-Jól vagy?-kérdezte miközben egy laza mozdulattal kidobta a kukába a szilánkokat.
-I..igen...köszönöm-a döbbenettől ezt a két szót is alig bírtam kinyögni.
Komolyan megmosta a hajam? Még mindig nem tudom feldolgozni.
-Azt hiszem ma AJ szobájában kéne aludnod.
-AJ szobájában?AJ-vel?-néztem rá. Mi? AJ-vel aludjak?
-Szerinted AJ a szobájában alszik?-vigyorgott.
Igaz. Biztos Kiseoppal alszik.Aish..pedig ha a saját szobájában aludna, talán..talán Eli-al aludhatnék...
Mikre gondolok!Dehogy alszok vele. Aigoo, Kevin, verd ki a fejedből ezeket az őrült gondolatokat.
Nem! Akkor is vele alszok! Gyorsan Kiseop szobájához indultam, és berontottam az ajtón. Csak akkor kaptam észbe, hogy lehet kopogni kellett volna.
-Kevin?-nézett rám meglepetten Kiseop.
Egyedül volt. Remek. Két értelemben is.
-AJ?-kérdeztem.
-A szobájában.
Már indultam volna AJ-hez mikor Kiseop utánam szólt:
-Eszik!
Ohh...akkor...mégsem kéne bemennem.
-Oké..akkor..maradjon ott! Szólj neki, hogy tegyen úgy mintha aludna.
-Mivan?-Kiseop nem igazán értett. Nem csoda. Én sem értem magam. Ahh, mi történik velem???
-Csak..csináljon úgy mintha aludna.Jó?
-Kevin? Te hol szeretnél aludni?-nézett rám vigyorogva. Az egy dolog, hogy AJ túl okos, és turkál a fejemben, de már ő is???
-Sehol-pillantottam a földre. Még mindig nem tudok hazudni. Meg kellene tanulnom.
-Hm...Hát.. te tudod...Reggel úgyis rájövök-vigyorgott és ott hagyott a szobájában.
Pár perc múlva újra előttem termett.
-Jézusom-ugrottam hátrébb ijedtemben.
-Bocsi. Szóval van 10 perced, utána AJ átjön hozzám. Igyekezz-tolt ki az ajtón.
Eli szobája felé siettem.Ő már az ágyban volt.
-Eli, AJ már alszik!-álltam meg az ajtóban.
Felült az ágyban, és felkapcsolta a kis lámpát. Az arc kifejezéséből ítélve nem igazán értette, hogy AJ miért
a saját szobájában alszik, de szerencsére elhitte, és nem akarta megnézni.
-Akkor aludhatsz itt. Ha akarsz-mutatott a mellette lévő helyre és lekapcsolta a villanyt.
-Ühm...oké-próbáltam leplezni örömöm és bemásztam mellé az ágyba.
Oké.Miért vigyorgok? Abba kell hagynom mielőtt észreveszi. Kevin, te egy idióta vagy! De nem megy. Muszáj. Nem bírom abbahagyni. Takarója felét, amit nekem adott a fejemre húztam, hogy ne lásson....

7. I can't sleep, because of you

7.I can't sleep, because of you


Kevin el is felejtette, hogy miért zárkóztak be SooHyun szobájába mind.
Eli pontosan tudta, hogy Dongo és Hoon a leaderrel vannak, így már csak ők hiányoznak.
A pösze megszomjazott, ezért a konyhába akart indulni, de ahogy meglátta a csókolózó 2seop párost felsikkantott, minek hatására Eli már mellette is teremt. Kevin a galambhoz fordult, és mellkasába temette az arcát, amíg  a látottakat próbálta feldolgozni.
AJ és Kiseop persze azonnal szétrebbent, mire Eli megkönnyebbülten nézett fel. Egyik kezével magához szorította  a pöszét, és visszavitte a leader szobájába.
Percek múlva a 2seop páros már a tv-t nézte, a tagok pedig úgy gondolták végre kijöhetne az aprócska szobából,  amibe öten voltak bepréselődve.
-Mondjátok,hogy nem csinálnak semmit-takarta el a szemét Kevin hisztisen, és próbált tájékozódni.
-Idióta-csapta gyengén nyakon Eli, mire elvette a kezét, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy csak a tv-t nézik.
-YAH! Elison!-kezdte hisztérikusan kergetni a galambot,mikor eljutott a tudatáig, hogy éppen "leidiótázták".
Tíz perces kergetőzés után, még mindig nem sikerült elkapnia. Túl gyors volt. Hozzá képest legalábbis, így feladta, és leült a kanapéra. Szinte rápréselte magát a szélére, hogy elég messze legyen az ullzangtól és a reppertől.
Már kezdte magát kényelmetlenül érezni, ahogyan mindig egyre jobban elhúzódik, mikor Eli bevágta magát közéjük.
Megkönnyebbülten helyezkedett el kicsit kényelmesebben, már amennyire lehetett a zsúfolt kanapén.
-Aish! Ez kezd egyre szűkebb lenni-pattant fel hírtelen a repper, mire szerelme a kanapé karfáján landolt.
-Jaeseopah!!!-támaszkodott fel mérgesen az ulzzang.
-Aigooo, Hyung, jól vagy? Ne haragudj-guggolt le hozzá ijedten a fiatalabb, és közelebb hajolt hozzá, hogy
megcsókolja, azonban a pösze nem hagyta:
-YAH! Meg ne próbáljátok előttem!!!
A 2seop páros, nevetve vonult be az ulzzang szobájába, kettesben hagyva Elit a hisztis pöszével.

Eli pov:
Végre bementek.Most, hogy végre mindketten észhez tértek, remélem eléggé elfoglalják egymást ahhoz, hogy kettesbe lehessek Kevinnel.
Olyan aranyos. Bár, mondjuk párszor smacizhatnának előtte. Én majd ott termek, és eltakarom a szemét.
Hm...nem is rossz gondolat.Ezen akaratom ellenére is elmosolyodtam, amit persze Kevin észrevett.
Amit nem kell észrevesz, amit meg nagyon is észre kéne vennie nem. Hurrá.
-Min nevetsz?-fordult felém kíváncsian.
-Semmin-próbálom terelni a dolgot, de nem hagyja annyiban. Remek. Valamit ki kell találnom. Mégse mondhatom, hogy "Csak elképzeltem, hogy majd újra hozzám bújsz". Aish, Eli, nem vagy normális. Miért pont Kevin? Kevin, egy fiú!
Annyi lány van a világon. Igaz.. Ő sokkal szebb mint bármelyik lány. Aigoo, ez őrület.
-Mire gondoltál, ami ilyen vicces?-faggatózik tovább, miközben egyre jobban csúszik felém a kanapén.
Oké.Kevin állj meg! Nem tesz jót, ha ilyen közel van.Túlságosan közel. Túl sok mindent szeretnék vele csinálni, ahhoz, hogy elviseljem a közelségét.Annyira szép. Főleg mikor kíváncsi, vagy zavarban van. Eli, szedd össze magad!!
-Csak örülök nekik-húzodok picit hátrébb, miközben Kiseop szobája felé nézek.
-Ohh...azt hittem valami érdekesebb-huppant vissza a térdéről a fenekére.
Remek, bevette. "A fenekére" hm..a feneke. Miért gondolok ilyenekre? Miééért???
-Hééé, Eli, figyelsz te rám?-arra lettem figyelmes, hogy Kevin a hatalmas kezeivel hadonászik előttem.
-Bocsánat, mit is mondtál??
-Csak annyit, hogy éppen mi vagyunk a tv-ben-mutatott a doradora-s fellépésünkre.
Pechemre, vagy lehet szerencsémre...nem ez nem szerencse, éppen Kevin póló felhúzós jelenetét mutatták.
Reflexből haraptam alsó ajkamba. Remélem nem vette észre.

End of pov:
A nap többi részét is henyéléssel töltötték a fiúk.
Dongho, ahogy sikerült Kevint és Elit elzavarnia a tv elől, a videó játékaival kezdett játszani.Később Hoon is
csatlakozott hozzá.
Kevin Kiseop telefonján játszott, AJ és az ulzzang sétálni mentek, persze nem mint szerelmes pár, a paparazzók miatt.
SooHyun felügyelte a többieket, Eli pedig hol Kevin játékába hol pedig a videó játékba szólt bele, a játékosok "örömére".


Kevin pov:
Nem tudok aludni. Nem megy. A többiek már biztos alszanak, elvégre Shin Leader már egy órája elzavart minket.
Folyton Elira gondolok. Ez normális? Nem.Biztos, hogy nem. De akkor is. Megint olyan sokat vagyunk együtt, mint hónapokkal ezelőtt. Azt hiszem ennek ő is örül. Annyira jól érzem magam vele. Azt hiszem az ő közelében tudok igazán önmagam lenni. Igyekszek nem furán viselkedni, de valahogy mindig a közelében akarok lenni.
Furcsa, eddig azt éreztem őt nem zavarja, de mikor közel hajoltam hozzá délután ő elhúzódott.
Nem értem. Előtte pedig magához szorított. Igen, először valóban megleptek Kiseopék, de azért ennyire nem. Azonban mikor mellettem volt, tökéletes ürügynek tűntek, hogy odabújhassak hozzá. Ő pedig közelebb húzott magához.
De miért tette? Vagy miért húzódott el a kanapén? És komolyan azt láttam amit láttam? Valóban beleharapott az ajkába amikor felhúztam a felsőm?Lehet már képzelődök..Nem, én láttam..Láttam őt... Eli, nem értelek!!
A szívem.Túl hevesen ver ha rá gondolok....Ez nem normális. Nem lehet. Bár..ott van Kiseop és AJ.
Ők is melegek. Miket beszélek, nem...én nem vagyok az...vagy mégis?
Nem..Nem..Nem..Nem lehetek!!!! Különben is, Eli vámpír....mennyire fura kimondani...vámpír...egy vámpír fiút pedig végképp nem szerethetek...Sok filmet láttam már, és egyiknek se volt jó vége..Viszont ez az ÉLET....nem baj.. nem vagyok meleg...nem!
Furcsa elméleteimet hangos suhogások törték meg. Kinéztem az ablakon, ahol látszott a fa ágak ringatózása.
Hurrá. Vihar van. Utálom a viharokat. Azt hiszem éjjel nem alszok. Rettentő erősen és hangosan fúj a szél.
Lehunyom a szemeim, és megpróbálok elaludni, de csak egy hangos csapódást hallok. A hang a közelből jött.Szemeimet azonnal kinyitom , és az ablak irányába nézek, ahonnan csak felém repülő üveg szilánkokat látok...

6. Because, I love you

6. Because, I love you

6.

Kiseop pov:
Kevin ölelése nagyon jól esett. Éreztem, hogy ezek után is megbízik bennem, és ugyanolyan jó barátom marad, mint volt.
Mikor már elég közel voltunk a próba terem ajtajához kiabálást hallottunk, így Kevin  előreszaladt, és kinyitotta azt ajtót, hogy lássa mi zajlik odabent.
A kíváncsiság minket is hajtott így odasiettünk az ajtóhoz. Eli, SooHyun és AJ nem vettek minket észre, miközben  üvöltöztek egymással:
-Mekkora köcsög vagy Eli-fordult a galamb felé AJ.
-Én? Én csak elmondtam a kedves leader-ünknek, hogy mi történt miután leordította a fejem. Különben is, te mondtad el nekem. Nem én bántottam meg hanem te. Ne próbáld rám kenni!-emelte föl a hangját Eli.
-Fejezzétek már be!-állította le őket SooHyun, mielőtt komolyabban összevesznek.
-Te!-mutatott Eli-ra,- te, ne kiabálj!
-És te-fordult AJ felé,-te pedig ha már elmondtad Eli-nak Kiseop érzéseit, amiről egyáltalán nem tehet, békén hagyhatnád.Attól, hogy te ennyire kimutatod, hogy nem érdekel téged, neki nem lesz jobb. Közölhetnéd vele finomabban is. Gondolom nem ő mondta el, hogy mit érez.Annál több esze van!
Szívem szerint újból elfutottam volna. Elegem volt a mai napból. Túl sok minden történt, és ezeket az információkat még nem sikerült feldolgozni.
-Mondtam én egy szóval is, hogy nem érdekel????-kiabált tovább AJ.
A kijelentésétől hírtelen elejtettem a kezemben lévő táskámat, mire Eli és SooHyun tágra nyílt szemekkel nézett rám.
AJ csak SooHyun-ék döbbent arcára lett figyelmes, így ő is megfordult. Amint észrevett, a szemei neki is legalább a háromszorosukra  nőttek.
Mi? Most komolyan azt mondta amit hallottam?
- Ez cikiii-szólalt meg Eli mire hat mérges szem párral találkozott. AJ nem szólt semmi csak elviharzott mellettem és otthagyott minket lesokkolva.

End of pov:
Közel egy hét telt el, hogy Kevin megtudta, h a fiúk vámpírok, és hogy Aj és Kiseop titka kiderült.
Aj azóta is kerüli az ulzzangot, aki leginkább Kevinnel ès Elial van. A galamb  "legnagyobb örömére"
Aj pov:
Már egy hete, kerülöm Kiseopot. Elèg hülyén viselkedek, és akkor a próba teremben, nem kellett volna elrohannom,  de félek. Ez teljese új számomra. Félek, de muszáj tennem valamit. Őrületesen nehéz Kiseop nélkül. Szeretnék a  közelében lenni.Szeretnèm megölelni, megcsókolni. Vele akarok lenni.
Összeszedtem magam lelkileg annyira, hogy képes legyek a többiek közelébe menni és kicsoszogtam a nappaliba, ahol Eli , Kevin és Kiseop volt. Ő is ott volt.
-Remek-állt fel Eli a kanapéról mikor észrevett és Elindult felém.
- Most odamész hozzà és megbeszélitek a meleg-problémáitokat, hogy végre kettesbe lehessek Kevinnel és a sajátomra koncentrálhassak!- állt meg mellettem elhaladva.
-Kevin- gyere!-kiabálta el magát
-De- nézett föl Kevin egyszerre Kiseoppal a tvről.
-Azt mondtam gyere!!
A pösze engedelmeskedett neki és bezárkóztak a leader szobàjába
Most vagy soha. Vettem egy mély levegőt és leültem Kiseop mellé aki azóta se mozdult. Úgy tett mintha a tvt
nézné de csak bámult maga elé. Vörös haja kicsit kócos volt, pólója és térd nadrágja  legalább két számmal nagyobb volt.
Zokniján pedig ő maga volt Chibiként. Mivel ma szabadnapunk volt mind lazábban öltöztünk.Ő még így is annyira  jól nézett ki. Smink nélkül látszottak az apró májfoltjai és sebei. Mèg ezek is tökéletesek voltak rajta.
Miközben megbeszéltem magammal hogy mennyire jól néz ki rájöttem hogy vele se ártana beszélnem.
-Sajnálom-mondtam halkan, mire végre felém fordult.
-Mit?-kérdezte teljesen érzelem mentesen.
-Tudom hogy hülyén viselkedtem..én csak..csak..
-Csak mi? Hülyét csináltál belőlem, lejárattál a többiek előtt és egy hete kerülsz. Mit sajnálsz?
Igazán még csak most értettem meg hogy amíg én jól szórakoztam vele és magammal törődtem ő végig szenvedett.
-Csak féltem- nyögtem ki nehezen. Válaszommal teljesen ledöbbentettem mert ezek után újból nem szólalt meg.
- Féltem, mert ez teljesen új számomra, és nem tudtam hova tenni.
-Mintha nekem nem lenne új- motyogta.
Pár percig néma csendben ültünk ami már kezdett kínos lenni de nem bírtam ki hogy ne jegyezzem milyen cuki a  zoknija.
- Nagyon aranyos a zoknid- nevettem el magam.
Lenézett a zoknijára, majd rám nézett:
-Chhh!! Csak féltékeny vagy mert neked nincs- kezdte komolyan de elnevette magát.
Annyira gyönyörű mikor nevet. Nem bírtam tovább, muszáj volt valamit tennem. Miközben nevetett egyik kezemmel a  derekát másikkal pedig a fejét ragadtam meg. Magamhoz húztam és megcsókoltam.

Kiseop pov:
Úgy terveztem hogy nem enyhülök el de nem tudok vele bunkó lenni. A zoknim igenis jól néz ki. Miközben nevettem  hírtelen magához húzott és megcsókolt. A döbbenettől szemeim lecsukódás helyett a kétszeresükre nőttek. Puha és  meleg ajkai végre az enyémen voltak. Pillanatok alatt feleszméltem, és visszacsókoltam. Szemeimet lehunytam és  karjaim a nyaka köré fontam.
Csók csatánkat Kevin sikoltása törte meg. Azonnal elhúzódtunk egymástól és a hang irànyàba fordultunk, de már
csak egy büszke Eli-t és Eli mellkasába fùrò fejű Kevint láttunk.
-Végre- nézett a plafonra a galamb majd AJre kacsintott.
Egyik kezével nevetve még jobban magához szorította Kevin és ùjbòl eltűntek SooHyun ajtaja mögött.
Elnevettünk magunkat, és Aj ùjbòl megcsókolt.
Kapcsolgatni kezdte a Tv- t én pedig ráhajtottam fejem a vállára.
-Akkor is cuki zokni!!!- emeltem fel a lábam és a zoknit fürkésztem. Nekem tényleg tetszik. AJ újból elnevette magát ,mire a leader szobàjànak ajtaja kinyílt.

5. I know you're vampire

5. I know you're vampire

Kiseop pár másodperc alatt az öltözőben volt, ahol magához kapta a táskáját, és ugyan ennyi idő alatt jutott
el a mosdóig. Magára zárta az utolsó fülke ajtaját és előhalászta táskájából a vész helyzet esetén magánál tartott "élelmét". Percek alatt kiürítette a tasak tartalmát, és már arcát tisztogatta, mikor ajtó csapodást hallott.
Gyorsan felállt, hogy becsukja a wc ajtaját, de már késő volt, ugyanis egy halálra rémült pösze állt vele szembe.
-Kevin, megtaláltad...-szaladt Kevin után Dongho is, aki ugyanúgy mint a nála idősebbek nem tudott megszólalni.
Kiseop kapott észbe először és papír zsepit elővéve letörölte a vért az arcáról, amit Kevin egyre fehérebb arcszínnel nézett végig.
-Kevin-közeledett Dongho a pösze felé, amitől ijedtében elsírta magát:
-Uristen! Jézusom! Kiseop! Te..te...MI VAGY TE???
Kiseop Donghora nézett, segítségképpen, de a maknae se tudott semmivel se szolgálni, hisz ő se tudta mit tegyenek.
-Vámpír-szólalt meg egy hang a hátuk mögül.
-Hoon-nézett Kiseop ijedten a hang irányába.
-MICSODA?-sipákolta Kevin, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy elájuljon.
Jobbnak látta ha leül.
Kiseop, Dongho és Hoon percekig nézte a törökülésben ülő, cipőjét pásztázó, motyogó Kevin, mikor az végre felnézett.
-Most akkor megöltök?-könnyek szöktek a szemébe és minden porcikája remegett.
-Jézusom!Dehogy ölünk-szaladt ki a maknae száján hírtelen.
-Ha akarnánk már megtehettük volna. De eszünk ágában sincs bántani.Mi csak...csak nem akartuk, hogy tudd, és  esetleg félj, vagy undorodj tőlünk-magyarázta Hoon.
-Tőletek?-Kevin szemei újból a háromszorosukra kerekedtek.
-Mi mind vámpírok vagyunk-válaszolt halkan Kiseop.


Kevin pov:
JÉZUSOM!JÉZUSOM!JÉZUSOM!
Mikor megláttam Kiseopot, ahogyan a szájából csurog a vér, majdnem elájultam.Nem tudtam, hogy félek-e tőle, vagy  inkább undorodom.
Hoon kijelentése pedig teljesen lesokkolt. Hogy micsodák? Vámpírok? Ez nevetséges! Vámpírok nem léteznek.
Vagy mégis? De hiszen ők azok... Ez csak egy álom! Egy rossz álom. De nem. Nem álom. Ez a VALÓSÁG.És valamiért
mégsem félek.Pedig kéne. Igazuk van. Ha bántani akarnának, már megtehették volna. De nem tették.
Mind vámpírok? Ez most komoly?
Miközben magammal motyogva halkan megbeszéltem a történteket, ők hárman ijedten figyeltek rám.
Lehet jobban megijedtek mint én.
-Szóval, ezért nem iszik Eli redbullt-néztem fel, mire mindhárman bólintottak.
-De hova tűnik a kaja a hűtőből?-álltam föl, mire azt hiszem kicsit megkönnyebbültek.
Szerintem jobban fogadtam a hírt mint várták. Valóban. Magam is meglepődtem, amilyen könnyel feldolgoztam az eseményeket. Bár, lehet jobb lesz vigyázni, és pár sálat se ártana beszerezni, de ez most nem lényeges.
-Néha kidobunk pár kaját-válaszolt nyugodtan Dongho. Igaz, végül is tök természetes, hogy kidobják a kaját mikor
én éhezek.
-Kidobjátok a kaját mikor ÉN éhezek?-fakadtam ki, mire elnevették magukat. Ez nem vicces. Tényleg éhes vagyok.
-Szóval..akkor..ügye ezt nem mondod el senkinek?-kérdezte szégyenlősen Kiseop, mire csak megráztam a fejem.
Oké. Ez teljesen abszurd. De valamiért jó is. Vámpírok. Hat vámpírral élek együtt, akik remélem, nagyon remélem, tényleg nem fognak bántani. DE meg tudnak védeni. Ez azért jó.
-Öhm...most nem igazán tartozik a témához, de mégis mi történt az előbb a próbateremben?-tért el a témától Hoon.
Ránéztem Kiseopra, akinek az arca egy árnyalattal világosabb színt vett fel.
-Kiseop hyung!Tényleg a fiúkat szereted?-kérdezte Dongho.
Láttam Kiseopon, hogy hírtelen nem tud válaszolni. Valószínűleg még mindig próbálja feldolgozni az eseményeket.
-Yah! Dongho! Te is hallottad amit mondott.Akkor meg minek kérdezed meg megint!-szóltam rá Donghora. Láttam, hogy elszégyenli magát, és kicsit megsajnáltam amiért ilyen durva voltam vele, de hyung-nak most sokkal rosszabb lehet.
-Hyung, jól vagy?-léptem oda hozzá, majd megöleltem. Először meglepődött, majd ő is átkarolta a hátam.
-Hát..amennyire lehet-válaszolt, miközben elengedtük egymást.
-Akkor, visszamehetünk?-kérdezte Hoon, mire mind bólintottunk.
Kiseop gyorsan fölkapta a táskáját a wc-ből, és elindultunk vissza a többiekhez.

End od pov:
Amíg Dongho és Kevin, később pedig Hoon is Kiseop után szaladt, a U-KISS maradék három tagja a próba teremben maradt.
-Mekkora köcsög vagy Eli-fordult a galamb felé AJ.
-Én? Én csak elmondtam a kedves leader-ünknek, hogy mi történt miután leordította a fejem. Különben is, te mondtad el nekem. Nem én bántottam meg hanem te. Ne próbáld rám kenni!-emelte föl a hangját Eli.
-Fejezzétek már be!-állította le őket SooHyun, mielőtt komolyabban összevesznek.
-Te!-mutatott Eli-ra,- te, ne kiabálj!
-És te-fordult AJ felé,-te pedig ha már elmondtad Eli-nak Kiseop érzéseit, amiről egyáltalán nem tehet, békén
hagyhatnád.Attól, hogy te ennyire kimutatod, hogy nem érdekel téged, neki nem lesz jobb. Közölhetnéd vele
finomabban is. Gondolom nem ő mondta el, hogy mit érez.Annál több esze van!
-Mondam én egy szóval is, hogy nem érdekel????-szaladt ki AJ száján dühében.

4. I'm sorry

4. I'm sorry...

-Szerinted...hallotta?-nézett AJ Eli-ra, aki egy bólintással válaszolt.
Mindketten érezték, hogy most nagyon megbántották az ulzzangot.
-Beszélnem kéne vele-állt fel a fiatalabb az ágyról, és Kiseop szobája felé indult, de a galamb megállította:
-Talán előbb, öltözz fel. Egyszer úgyis ki kell jönnie.


SooHyun pov:
Öltözködés közben két hangos csattanást hallottam. Rögtön kirohantam a szobámból, de csak egy törött I-podot, egy  félmeztelen AJ-t, és egy ijedt Eli-t találtam.
-Mi történt?-kérdeztem azonnal.
Mintha meg se hallották volna a kérdésemet. AJ bement a szobájába, Eli pedig próbálta összeszedni az I-pod darabjait.
-Eli! Mi történt? És az kié??-kérdeztem ingerülten, mire végre hajlandó volt válaszolni:
-Kiseopé.
-Mi történt?Eli, mond már el!!!-szinte már üvöltöttem. Akkor is kiszedem belőle. Magától nem repkednek I-podok, és nem csapkodják magukat az ajtók.
-Az történt, hogy AJ lebuzizott, mire kiderült, hogy Kiseop meleg, amit ő meghallott, leejtette az I-podját,
magára csukta az ajtót, és most nem akar kijönni!!! Ez történt!!-üvöltött velem ideg beteg módjára a galamb, majd  betrappolt a szobájába, és becsapta az ajtóját.
Remek. Ez ma már a második ajtó csapkodás. Még valaki nem szeretné becsapni?
-Hyung, indulnunk kell-hallottam magam mögül Hoon hangját.
-Indulunk!-üvöltöttem el magam, mire Kiseop kivételével, mindenki sebesen kezdett öltözni.
-Kiseop, bármi is a bajod, gyere kifelé, és induljunk próbálni!!!-dörömböltem az ajtaján addig amíg őfelsége,
hajlandó volt, kijönni, és végre elindulhattunk.


Kiseop pov:
-Utállak AJ, utállak.Rohadtul utállak!!-csapkodtam a szobámban, és ami a kezem közé került a földhöz vágtam.
Hogy tehetted?? Hogy? Miért kellett elmondanod, ha már egyszer rájöttél. Nem elég, hogy gúnyt űzöl belőlem,  még ki is röhögsz a hátam mögött. Mintha tehetnék róla, hogy kibaszottul szeretlek.
Csapkodásomat, az ajtómat betörni készülő Shin Leader törte meg.
Igaza van. Próbálnunk kell. Összekaptam a dolgaimat, és anélkül, hogy Eli-ra vagy AJ-re néztem volna, kimentem  a szobámból.
Az út hihetetlenül hosszúnak tűnt. Nem elég, hogy eltörtem az I-podom, ami miatt nem tudtam zenét hallgatni, AJ mellett kellett ülnöm.
A közel négy órás folyamatos próba közben SooHyun végig üvöltözött, és mindenben talált hibát, így mind nagyon örültünk mikor végre pihenőt adott. Ő kiviharzott a próbateremből. AJ leült az egyik sarokba, én pedig a tőle lehető legmesszebb lévőbe.
-Kiseop....mi történt?-ült le mellém Kevin.
-Mindegy-tereltem a szót, de Kevint ilyen könnyen nem lehet átverni. Amit ő tudni akar, úgyis megtudja:
-Miért haragszol annyira a Hyung-okra?
Tudtam, hogy addig tényleg nem fog békén hagyni, amíg meg nem mondom neki.
-Szeretem AJ-t-suttogtam, hogy csak ő hallja, miközben a cipőmet fürkésztem. Nem mintha érdekes lett volna, de
jobb mint Kevin szeme.
-Hűű-nyögte ki pár perces fázis késéssel.
Ezután SooHyun is visszatért, így folytatódott tovább a kínzásunk.
-Hyuuuung, pihenjünk mááááár-nyafogott Dongho, és már aig állt a lábán.
-Igaza van.SooHyun, elég volt mára..ez jobb úgysem lesz!Már alig bírjuk-próbáltam tartani a maknae-t, hogy ne essen össze.
-Ha pihenni akartok akkor ki lehet menni azon az ajtón!-üvöltött ránk, miközben az ajtó felé mutatott.

End of pov:
A leader üvöltözésétől mindannyian megrémültek. Kevin Eli mögé bújt, a többiek pedig egy-egy lépést tettek hátra.
-SooHyun, nem kéne üvöltöznöd velük. Inkább menj, és egyél VALAMIT!-szállt Kiseop és Dongho védelmébe AJ, miközben kihangsúlyozta a "valami" szót.
-Nem kell megvédeni-motyogta Kiseop, és remélte, hogy csak AJ hallja meg.
-Kiseop!-mondta nyugodtabban a leader,-nem érdekel a szerelmi életed, de nagyon örülnék neki, ha nem próba közben rendeznéd!
SooHyun kijelentésétől mindenki ledöbbent. Kevin idegesen figyelte az ulzzang reakcióját, Eli érezte, hogy baj lesz, AJ tágra nyílt szemekkel figyelte a leadert és Kiseopot, míg Hoon és Dongho nem igazán tudta, hova tenni az egészet.
-Elmondtad neki is?-nézett AJ-re az ulzzang, és erősen küzdött a könnyeivel.
-Én..én nem mondtam semmit-védekezett AJ, hiszem most az egyszer tényleg fogalma sem volt róla, hogy SooHyun  honnan tudja.
-Én voltam-mondta halkan Eli, AJ-t védve.
-Remek,-kelt ki magából Kiseop és kiabálni kezdett,-miért nem mondjátok el rögtön mindenkinek? Vagy, nem..Jobb  ötletem van.Tegyétek föl a netre. Jó kis cím lenne: Lee Kiseop meleg.És akkor mi van? Nem tehetek róla. Jó? Nem tehetek!
Kiseop egyre nehezebben tartotta vissza a sírást, így megfordult és kiviharzott az ajtón, ma már másodjára csapva
be maga mögött.
-Ez ma már a negyedik-mérgelődött a leader.
Kevin és Dongho, akinek bár fogalma sem volt mi történt az imént azonnal az ulzzang után szaladtak.

3. I miss you, Kevin

3. I miss you, Kevin...

-Dehogy megyek! Hagyj aludni-fordult át a másik oldalára a nyuszi és már aludt is.
Kevin hangosan, hogy Hoon újból felkeljen kitrappolt a szobából és becsapta az ajtót. Egyenesen a galamb szobájába indult, aminek ajtaját dühe miatt szinte betörte. Ettől a redbull-függő repper ijedtében kiugrott az ágyból, és  dühösen figyelte a pöszét.Mielőtt megszólalhatott volna, Kevin ujjával mutogatva közeledett felé:
-Idefigyel Eli! Felöltözöl, és eljössz velem a boltba, mert rohadtul éhes vagyok! Világos?
Ilyen mérgesnek és határozottnak még sose látta őt, így egy bólintással beleegyezett.
-Rendben. Akkor felöltözök.2 perc múlva legyél az ajtóban! 2 perc Elison Kim!!!-viharzott ki a szobájából Kevin.

Eli pov:
Miután Kevin rám törte az ajtót, és kis híján megfenyegetett, jobbnak láttam ha lemegyek vele a boltba.
Az isten szerelmére egy órája evett. Nem hiszem el hogy éhes. Magamra kaptam a melegítőmet, fejemre húztam a sapkát és a kapucnit, zsebre tettem a mobilom, meg némi pénzt, majd siettem az ajtóhoz, ahol már Kevin várt.
Mindketten felhúztuk a cipőnket, és elindultunk egy nyitva lévő boltot keresni.
Hat utca, és 3 sötét sikátor után végre találtunk egy étkezdét, ahol Kevin kaját tudott venni.
Húsz perc alatt sikerült egy menüt választania, amit tíz perc alatt el is készítettek, így fél óra múlva végre
indulhattunk haza. Visszafele sokkal ijesztőbb volt, mivel odafele az álmosságtól még nem figyeltem az utat.
Azonban most mindketten fürgébben szedtük a lábainkat. Nem is értem miért féltem. Vámpír vagyok. Bárkit
megtudok ölni. Szokatlan ez még számomra. Meg kellene tanulnom nem félni.
-Eli...siessünk már-mondta alig hallható remegő hangon Kevin.
Nem igazán értem, hogy akar ennél jobban sietni, hiszem már majdnem futunk.
-Csak nem félsz??-cukkoltam, mikor tudtam, hogy fél. Sőt, én is félek.
-NEM!!!Csak..már éhes vagyok nagyon-tagadta, és mentségeket keresett.
Már az utolsó sikátor végén jártunk, mikor zörgést hallottunk.
Kevin felsikkantott és kis híján az ölembe ugrott.
Két hosszú kezével az enyémet karolta, miközben fejét szinte a vállamba fúrta.
Furcsa érzés öntött el. Annyira jó volt érezni a közelségét.
Régebben sokkal több időt töltöttünk együtt. Akkoriban is éreztem hasonlót, de ahogy elkezdtünk kicsit eltávolodni egymástól az érzés eltűnt. Azt hiszem most újra előjött.
-Kevin?-szólítottam meg a pöszét, percek múlva, mert nem mozdult.
-Öhm...sajnálom....-igazította meg a haját zavarában,-nem kéne sietnünk?
-Jó ötlet!-nevettem el magam, és szinte hazáig rohantunk.
Amint beléptünk a lépcsőházba, éreztem ahogyan  megkönnyebbül.
Jó volt újra vele lenni. Az utóbbi hetekben ő inkább Kiseoppal vagy éppen Donghoval volt, én pedig AJ-vel.
Persze együtt is sok időt töltöttünk, de nem annyit mint régebben. Már nagyon hiányzott. Azt hiszem mostantól többet kell együtt lennünk. Valamiért szükségem van rá. Olyan akár a redbull. Kívánja a szervezetem a közelségét.
A liftben már kezdett kínos lenni, hogy egyikünk sem szólal meg, mikor végre megtörte a csendet:
-Figyelj, Eli...mikor megijedtem..izé...nem lehetne, hogy...-beszélt zavarában össze vissza.
Értettem. Nem akarja, hogy a többiek megtudják, így megkönnyebbítve a dadogását vigyorogva közbeszóltam:
-Nyugi, nem mondom el milyen kis nyuszi vagy.
-Yah!!!-csapott a vállamra, mérgében, miközben kiszálltunk a liftből.
Halkan kinyitottuk a zárat, levetkőztünk, és leültem Kevinnel, az asztalhoz amíg megvacsorázik.
Pontosabban fél négykor lassan már reggelizik. Nehezen, de meggyőztem, hogy én nem vagyok  éhes és nem kérek belőle.
Arra számítottam, hogy percek alatt megeszi, és végre mehetünk aludni. Először csak néztem, de fél óra elteltével is még mindig evett, kezdett elnyomni az álom. Nem is vettem észre, hogy az asztalon könyökölve, elaludtam,miközben fejemet támasztottam.
Ahogy kezdtem ébredezni, iszonyatos fájdalmat éreztem kezeimben. Rápillantottam a telefonomra. Hét óra. Közel két órát aludtam a kezeimet, így nem csoda, hogy elzsibbadtak. Mozgatni kezdtem őket, miközben észrevettem, hogy a kis pösze is elaludt az asztalon. Pontosabban a tányéron, ugyanis a feje félig a tányérjában volt.
Annyira édesen aludt.Órákon át tudtam volna nézni. Olyannyira belemerültem Kevin bámulásába, hogy észre se vettem,a konyhában csoszogó AJ-t.
-Jó reggelt-intett álmosan, és Kevint kezdte ébresztgetni.
-Neked is-álltam fel szemeimet dörzsölgetve a székről, és a fürdő felé indultam. Kicsit ingatagul mivel a lábaimat  is eléggé elültem. Gyorsan rendbe tettem magam, és felöltöztem.
Mire elkészültem már mindenki fent volt,és a fürdőért harcoltak.
Visszamentem a nappaliba,hogy tv-zek amíg mindenki elkészül. Pont az egyik fellépésünket adták, így azt figyeltem.
Kiseop indult el a szobájából felém, miközben a fürdőből AJ lépett ki egy szál törülközőben. Amint észrevette őt,villám sebességgel fordult meg, és zárta vissza magára az ajtaját.
-Ez furcsa volt-néztem AJ-re, aki levágta magát mellém a kanapén.
Egy normális csatornát kerestem, mikor megszólalt:
-Figyu, Eli...Te buzi vagy?
Kérdésétől még a távirányító is kiesett a kezemből.
-Mi van??-néztem rá elképedve. Nem tudtam hova tenni a kérdését. Mi baja? Normális?
-Ugyan..nekem elmondhatod..Tudod, hogy szeretek tudni mindenről-vigyorodott el.
-AJ, te normális vagy??
-Ne is tagadd! Ugyanúgy nézel Kevinre, ahogyan Kiseop rám!-magyarázta meg elméletét.
-Kiseop buzi?-az elmúlt öt percben már másodjára sokkol le a kijelentéseivel.
-Teljes mértékben-vigyorgott elégedetten. Ezután egy csattanást hallottunk, amit egy másik követett.
Mindketten rögtön a hang irányába fordítottuk fejünket. Csak egy földre zuhanó I-pod-ot, és egy  maga mögött, ajtót becsapó Kiseopot láttunk.

2. Midnight

2.Midnight

-Kiseop!Itt a kocsi-kiáltott be SooHyun, az ullzang szobájába, miközben a többieket is próbálta összeszedni,  hogy végre elindulhassanak.
Ahogy tovább haladt AJ-nek is bekiáltott.
Kevin éppen a fürdőben tartózkodott, akire Eli próbálta ráverni az ajtót, hogy végre ő is bejuthasson:
-Kevin most azonnal toljad kifele magad, vagy rád rúgom az ajtót!!
-Jól van, jól van-hagyta végre szabadon a fürdőt a pösze.
Hoon és Dongho a szokásos reggeli eszmecseréjüket folytatták, aminek rendszerint az lesz a vége, hogy a leader tesz rendet köztük.

Kiseop pov:
-Kiseop!Itt a kocsi!-hallottam SooHyun hyung hangját az ajtó mögül.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogok örülni annak, hogy indulunk.
-Me-megyek!-szóltam vissza.
AJ mintha meg se hallotta volna, hajolt közel teljesen hozzám, egészen a fülemig:
-Akkor..majd máskor megbeszéljük-suttogta alig hallgatóan, de éreztem ahogyan elvigyorodik közben.
Próbáltam nyugodt maradni,de közelségétől hírtelen összerezzentem, amit ha nem vak biztosan észrevett.
És mivel nem az, ezért biztosan látta.
Arrébb léptem, ő pedig nyugodtan és lazán, mintha semmi se történt volna, kiment az ajtón.
Gyorsan felöltöztem és siettem a többiekhez.Eközben úgy-ahogy rendbe szedtem magam lelkileg, és próbáltam nem feltűnően kerülni AJ-t. Mire kiértem már mindenki az ajtóban állt.
Felvettük a cipőinket és már indultunk, is a fellépésekre.
A nap folyamán 3 fellépés, 2 interjú és egy fotózás volt. Hajnali kettőre végül sikerült hazaérnünk. Kevin azonnal betámadta a hűtőt, a többiekkel pedig a szobáinkba zárkóztunk.
Egész nap azt vártam, hogy végre hazaérjünk, és elfogyasszam a napi adagom. Néha belegondolok, hogy mennyire gusztustalanok, undorítóak, és visszataszítóak lehetünk, de erről egyikünk sem tehet.
Gyorsan kikaptam a fiókomból egy tasak vért, amit percek alatt el is fogyasztottam. Ezerszer jobb érzés volt így,mint a nap folyamán. Bár nem laktam jól teljesen, de ez estig kitart.
Robotszerűen átvettem a pizsama gatyám, és bemásztam az ágyba, de nem tudtam aludni.
Most, hogy egyedül voltam a reggeli események zajlottak a fejemben.
Nem hiszem el, hogy rájött.
-Nem Kiseop, nem jött rá.Nem jöhetett rá-forgolódtam az ágyban, amit az ajtóm felől jövő kopogás zavart meg.
Kimásztam az ágyból, és elcsoszogtam az ajtóig.
Elfordítottam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.AJ pillanatok alatt a szobámban volt.
-A fenébe is, hogy ilyen gyors-gondoltam, és visszacsuktam az ajtót.
-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit flegmán, reménykedve, hogy nem a reggeli társalgásunkat akarja folytatni.
Természetesen ő azt akarta:
-Reggel valamit félbehagytunk-mosolyodott el.
-Ja, szóval mire jöttél rá?-próbáltam leplezni ijedtségemet.
-Te szeretsz engem-jelentette ki, miközben a szemembe nézett.
Olyan nyugodtan mondta, hogy először föl sem fogtam amit mondott.
-Micsoda?-nevettem el magam kínosan, és próbáltam nyugodt maradni.
-Nem igaz?-lépett közelebb hozzám egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Dehogyis!Jézusom, nem!-tagadtam. Talán túlságosan is, mert újra elmosolyodott.
-Hát jó-tárta szét a karjait, és kifelé indult.
Ahogy meghallottam a zár forgását, fellélegeztem.
Nem kellett volna. Pár pillanat múlva AJ meleg leheletét éreztem a nyakamnál:
-Jó éjt Hyung!-suttogta a fülembe, és végleg elhagyta a szobám.
Ma már másodjára volt ilyen közel hozzám.Másodjára suttogott a fülembe, és másodjára próbálok nem meghalni.
Végülis ez a veszély nem fenyeget. De kitudja...Bármelyik percben belehalhatok abba, hogy szeretem.
-YAH, AJ!Utállak...ahh..nem..mert szeretlek..nagyon...-bújtam a takaró alá, és kezdetét vette a szokásos esti  szenvedésem.
Még vagy két órán át forgolódtam és hisztiztem magamnak, mire sikerült elaludnom. Ez idő alatt általában megbeszélem magammal, hogy mennyire utálom AJ-t, amiért szeretem...

End of pov:
Kevinnek a hajnali hat személyre szóló vacsorával sem sikerült jól laknia, így egy órával később újra a hűtő szekrény felé vette az irányt.
Legnagyobb meglepetésére a hűtő teljesen üres volt.
A fiúk mindig kidobnak vagy eltüntetnek pár dolgot a hűtőből, hogy a pöszének ne tűnjön fel, esetleg az, hogy ő  nem esznek.
Lehet kicsit túlzásba vitték.
-Egy órával ezelőtt nem voltak éhesek-motyogta Kevin, és a leader szobája felé fordult.
Mielőtt elindult volna,átgondolta a dolgokat, és tovább forgott, majd Hoon szobája felé indult.
SooHyun-t nem lenne tanácsos felébreszteni, mert akkor holnap morcos és szigorú lenne, amit sem ő, sem pedig a  többiek nem akarnak.
Halkan benyitott az idősebb szobájába, odasétált hozzá, és rázni kezdte:
-YAH, Hyung, kelj fel-addig rázta alvó csapat társát, míg az fel nem kelt.
-Mit akarsz Kevin-nézett fel álmosan a pöszére.
-Kaját!!-duzzogott a fiatalabb és még mindig próbálta fölhúzni az ágyból, a társát.
-És most mit csináljak? Menj egyél!
-De üres a hűtő! Gyere el velem vásárolni-jelentette ki a lehető legtermészetesebben Kevin.

1.The secret

Dongho pov:
Az éjszaka közepén furcsa szürcsölés szerű hangokra keltem föl. Pár másodperc alatt megállapítottam, hogy a hangok a szomszéd szobából jönnek.Pontosabban Eli szobájából.Azonnal rossz érzésem támadt, így a papucsomba bújva, gyorsan átszaladtam a szobájába.Amint benyitottam az ajtaján, a gyanúm bebizonyosodott.Nem bírta ki.
-Eli-néztem rá döbbenten,mire azonnal fölkapta a fejét.Szájából csurgott a vér, mely összekente fehér trikóját, és az ágyneműjét is.
-Dongho...nem tehetek róla..nem bírtam.
-Ajj, Eli...már csak 2 nap lett volna-ültem le az ágyára.
Aggódtam érte.Vagyis, inkább csak sajnáltam. Az aggódás már hiábavaló volt. Már csak két napot kellett volna kibírnia.Ha addig nem eszik emberi vért, nem változik vámpírrá, úgy mint mi. Mi;Kiseop,Hoon,SooHyun,AJ,én..és most már Eli is. Kevin...Kevin az egyetlen akiben nincsenek vámpír vérek. Ő persze nem tudja, hogy mi milyen lények is vagyunk, de sohasem bántanánk ŐT.
-Visszamegyek aludni, te pedig takaríts össze.Kevin nem láthatja meg ezt a sok vért-parancsoltam rá, miközben az ajtó felé igyekeztem.
Ő gyorsan bólintott, én pedig magára hagytam a szobájában, és a sajátom felé indultam. Aj szobája felől kiabálást hallottam, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem.
-Majd reggel kiderítem-motyogtam, és bedőltem az ágyba. Pár pillanat alatt elnyomott az álom.

End of pov:
-Te idióta-förmedt AJ az ágyon ülő megszeppent Kiseopra.
-Mondtam már, hogy nem tudtam mit tenni. Megijesztett-védekezett Kiseop, és az ajtó felé indult, azonban a repper gyorsabb volt nála, és már előtte is termett.
-Akkor miért nem szóltál?Nekem,SooHyunnak, BÁRKINEK! Hogy lehettél olyan idióta, hogy vért adsz neki!!!
-Sajnálom, már mondtam!!! De akkor is megijesztett! Erősebb nálam még így is.Szinte fenyegetett.Nem tudtam mit tenni.Megijedtem tőle.Jó? Bevallom.Megijedtem-emelte föl a hangját az ulzzang,de mondandója végét, már csak szipogva tudta elmondani.
Próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. Valóban nagyon megijesztette a galamb viselkedése, így hát vért adott neki. A vér bankból minden héten lopnak.
-Kiseop..ne sírj..jajj..sajnálom-törölte le AJ, az ulzzang egyik könnycseppét.
-Mindegy-vont vállat, és lassan kikerülte AJ-t, magára hagyva a szobájában.
Kiseop gyorsan visszasietett a szobájába, ami éppen AJ-é mellett van. Az ajtón belépve kitört belőle a
zokogás.Sajnálta amit tett, de már nem tudta visszafordítani. Fájt neki, hogy részben miatta lett Eli vámpír, de AJ szavai jobban.
Folyton a durva megjegyzései visszhangzottak a fejében: "Te idióta" "Hogy lehettél olyan idióta".
Amióta a repper bekerült a bandába valami furcsát érez, ha a közelében van. Eddig egészen jól viselte, de az utóbbi hetekben egyre nehezebb. Ha vele van a szíve kihagy pár ütemet, néha alig mer megszólalni, és minden percben ölelgetné.
Az érzés már maga attól furcsa, hogy AJ egy fiú. Sokat gondolkozott ezen, és rájött; akár helyes, akár nem, ő  szereti. Szereti Kim JaeSeop-ot. Erről persze csak ő tud.És ez egyelőre jó is így.
Pár óra, és két csomag zsebkendő elteltével sikerült abbahagynia a sírást, és elaludni.

Kiseop pov:
Reggel álmosan és nyűgösen ébredtem, ráadásul éreztem, hogy a szemeim feldagadtak az éjjeli sírásom miatt.
-A fenébe is, AJ.Utállak-nyomtam a fejem a párnába.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és kicsoszogtam a szobámból.Velem egy időben lépett ki az ajtón Ő is.
Hurrá.Már csak ez hiányzott, hogy így lásson. Még mindig fájtak a szavai, és haragudtam rá, amiért kiabált velem.
Köszönésképpen felemeltem a kezem, anélkül, hogy ránéztem volna, és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kiseop-szólt utánam, de mintha meg sem hallottam volna, mentem tovább, majd magamra csuktam az ajtót.
Akármit is akart, elmondja máskor. Igaz, megölt a kíváncsiság, hogy mit akarhatott mondani, de mivel éppen haragszom rá, ezért kibírom. Érezze ő is azt amit én. Tudja meg, hogy milyen kicseszett rossz, ha így viselkedik valaki.
-Aisshh...AJ...úgy utállak-néztem felpuffadt, vörös szemeimet a tükörben.
A sminkesek úgyis eltüntetik. Gyorsan lezuhanyoztam, majd megmostam a hajam és a fogam. Magamra tekertem a  törülközőm, és a szobámba indultam.
Ahogy becsuktam az ajtóm, már le akartam rántani magamról, hogy felöltözhessek, mikor megpillantottam az ágyamon ülő AJ-t.
Kisebb szív infarktust kaptam tőle.
-Jézusom!Mit keresel itt? Öltözni szeretnék!-feleltem hanyagul, kerülve a tekintetét.
-Csak..sajnálom, hogy az este úgy viselkedtem-állt fel az ágyamról, és felém indult.
-Nem érdekel.Úgy viselkedsz ahogy akarsz-léptem egyet hátrébb, de az ajtó megakadályozott. AJ viszont még mindig  közeledett felém.
-Tényleg nem érdekel?-kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Nem-nyeltem egy nagyot.A hazudás nem az erősségem.
-Valóban? Akkor miért vannak ott azok a használt zsepik?-mutatott az ágyam mellett lévő kupacra.
Erre nem tudtam mit felelni. Kár lenne tagadni, hiszen tudja jól, hogy megbántott. Túl okos, hogy ne vegye észre.
-Kiseop...azt hiszem rájöttem valamire-lépett még közelebb hozzám. Alig fél méter volt már csak köztünk.
Igyekeztem kerülni a tekintetét, de ő mindig elkapta az enyémet.
-I-igen?-remegő hangon kérdeztem vissza. Okos, de ennyire nem lehet. Nem jöhetett rá....