HoonSik ONE SHOT...*BTOB*

A szívem.A szívem hevesen ver ebben a pillanatban.Mi ez az érzés. Érzem, ahogyan lüktet.Érzem a szívem dobogását,és a bizsergést a gyomromban.Miért érzem ezt? És miért most? Miért csak így. Miért vele? Ez...Nem.! Ebben biztosnak kell lennem.Ez nem az az érzés!Nem lehet az! Vagy....
Sokszor megállítanám az időd, hogy csak ezt az egy pillanatot élhessem örökké.Folyamatosan.Végig. De ez nem megy.
Az idő megy tovább, és ez a pillanat már a múlté.Ez csak egy az előző sok közül, és egy ami megelőzi a leendőket.
Vége..... Az agyamnak tovább kell lépnie, és folytatnom kell a koncertet. Ilyenkor el kell vetnem az érzelmeimet.
Főleg az ilyen érzelmeket....
*Sarangbakke nan molla I want you only you
Idaeron jeoldaero bonael sun eobseo
Kkeutnaejaneun mal hamburo haji ma
It's so blue It's so blue *
Végre...vége... nem helyes, hogy ezt gondolom a rajongóinkra tekintve, de most pihennem kell..szükségem van egy  kis magányra és vízre. Le kell magam hűtenem.
Amint elhagytuk a színpadot kikaptam egy üveg vizet a dobozból, amit még koncert előtt odakészítettek nekünk, és  azonnal meg is ittam.
Lassan átöltöztünk, és végre a kocsihoz indultunk. Az úton mindenki aludt. Sokszor még is elbóbiskoltam, de
gondolataim zöme nem hagyta kikapcsolni az agyam.
Folyton rá gondolok. Arra a pillanatra. A szemeire. Az ajkaira. Az érintésére. Nem bírom kiverni a fejemből.
Már ezerszer megtettük ezt a mozdulatot, hisz a koreográfia része, de minden fellépéssel közelebb kerültem ehhez
az érzéshez. Az érzéshez ami most kiszakítja a mellkasom.
-Yah, IlHoon, üzenj valamit a Melody's-eknek!!!-rázott ki szó szerint a gondolataimból MinHyuk.
Egy gyors "Buing Buing" aegyo-t vettettem be.
*Garodeung arae neol baraedajumyeo cheot kiseu cham dalkomhaesseotji * Hyunsik, egy gyors mozdulattal átkarolta a  vállam karjaival, és a fülembe kezdett énekelni, amibe , ahogyan a koncerten szintén belenevetett.
Vele együtt én is, és mindenki más is nevetni kezdett.
A nevetése, a hangja.Olyan közel volt, hozzám, hogy éreztem leheletét a nyakamon....
Az út hátralévő részében, végig videóztunk, és Ő nem engedett el. Végig ölelt. Kezei olykor-olykor szorosabban karolták a vállam, kézfejei pedig a mellkasomon pihentek...
végig~ *-*
Amint hazaértünk azonnal bedőltünk az ágyba. Pár perces pihenésünket a menedzser-shi zavarta meg:
-Srácok, elviszlek titeket egy privát klubba, hogy kikapcsolódjatok egy kicsit!
Gyorsan átvettük a fellépő ruháinkat és már indultunk is...
.....
Eszméletlenül fáj a fejem. Hogy kerültem haza? Mi történt tegnap? Hol vannak a többiek?
Semmire sem emlékszem!
Kicsoszogtam a konyhába, ahol Sungjae reggelizett. Egy hatalmas mosollyal fogadott, és elém tolt egy poharat meg egy szelet sütit:
-Jó reggelt, hyung!
-Reggelt. Hol vannak a többiek?-ültem le mellé a székre.
-Elmentek a boltba. Jobban vagy? Tegnap eléggé kiütötted magad!
-Mi történt tegnap? Semmire sem emlékszem...
-Történtek...dolgok....-köhintett egyet.
-Sungjae!
-Jó, jó.. szóval... elég sokat ittál..és hát szóval...Hyunsikot...szóval...érted!!!?
-Mi van? Mit csináltam? Sungjae! Beszélj már érthetően!!!!- kiabáltam rá. Nem kellett volna. Azonnal meg is bántam, de mit csináltam Hyunsikkal???
-Megcsókoltad!-nyelt egy nagyot,-de... az a különös, hogy ő viszonozta...- töprengett...
*Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad**Megcsókoltad*
A fejem az asztalon landolt....Jézusom!!! Mit csináltam??!!! Jung Ilhoon te egy IDIÓTA vagy! És ő mit csinált?
Viszonozta??? Mi?? Még nagyobb idióta vagyok!
-Van még valami-szakította meg gondolataimat SungJae-haza fele végig azt kántáltad, hogy mennyire szereted...
-Jézusom-kezdtem verni a fejem az asztalba. Hogy lehetek ennyire hülye? Hogyan???
-Hm..szóval igaz...-gondolkodott hangosan, majd a hangokból ítélve egyedül hagyott a konyhában.
Alig, hogy összeszedtem gondolataimat, és  sikerült felfognom mekkora hülyeséget csináltam a menedzser-sshi már
a nappalinkban foglalkoskodott.
-10 perc és indulnunk kell.Siessetek!!!-sürgetett minket.
Végül a 10 percből 20 lett, de így is rekord idő alatt készültünk el, és már indultunk is.
Befészkelve magam a hátra a helyemre, inkább úgy tettem mintha aludnék.Nem volt kedvem semmihez. Leginkább senkihez.
Miközben a fáradt és egyszerű megjelenésünket a fellépő ruhánkra cserélték, és szokás szerint legalább két kiló
festéket kentek ránk, is próbáltam relaxálni.
Utolsó igazítások, és már a színpadon is voltunk.
Minden tökéletesen ment, addig a pillanatig....Fejben tökéletesen elterveztem.Mint minden fellépésnél ugyan az.Ő elhúz
én ránézek és jön a szövegem.De nem..Neki természetesen romokba kell döntenie az elképzeléseim.Ahelyett, hogy
egyszerűen elénekelte volna azokat a nyomorul sorokat miközben engem néz, megölelt..Megölelt..Teljesen magához
szorított, és erőteljesen ölelt a szövege végéig.
Ez most teljesen más volt. Más mint a többi néha-néha megjátszott jelent a rajongók számára. Őszintén ölelt.
Leheletét éreztem nyakamon, amitől már-már az ájulás szélén álltam.
Amint az utolsó szót is elénekelte elengedett és halványan rám mosolygott, majd hátat is fordított nekem.
Mosolya olyan volt számomra, mintha Cupido nyila ezerszer támadta volna meg a szívem.
A színpadról leérve éppen, hogy egy korty vizet tudtam inni, mert SungJae máris kikapta az üveget a kezemből,
és vadul magyarázni kezdett. Csak a szokásos..Minden fellépés után elmeséli, hogy mennyire jól érezte magát odafent,
és én , mint nagyszerű barát végighallgatom.
Az öltözőnk felé sétálva egyszer csak valaki megragadta a karom és berántott az egyikbe.
-YAH...-fordultam dühösen az ajtó felé, de amint megpillantottam "támadómat" belém fagyott a szó.
-Beszélnünk kell!-nézett rám komolyan.
-Hyunsik....
-Csak egy kérdés...és mehetsz...de erre az egyre válaszolj-közeledett felém, én pedig nagyot nyeltem,-SZERETSZ ENGEM?
Totál lesokkolódtam, ő pedig egyre csak közeledett.Hátrálni kezdtem, de a mögöttem lévő szekrény hamar megakadályozott.
Néhány centire állt már csak tőlem, tisztán hallottam még a szívdobogását is, ami hevesen vert....
Nem volt értelme titkolóznom.A tegnap történtek után,meg még annál is nehezebben hinné el, hogy semmit sem érzek iránta.
Mély levegőt vettem, és szinte alig hallhatóan nyögtem ki egy igent.
Hülyeség volt azt remélni, hogy nem hallja meg, hiszem alig, hogy tíz centi volt köztünk.
Ránéztem.
Széles vigyorra húzódott a szája.
A következő pillanatban azokkal a csodás ajkaival, az enyémet puszilgatta.
-Hyung-toltam el magamtól döbbenten. Mindig is erre a pillanatra vártam, de túlságosan meglepett.
-Csend!! Erre várok már hónapok óta-kezdte vadul ostromolni újból ajkaimat, aminek már nem tudtam ellen állni.
Hónapok óta?Te jó ég!Előbb is elmehettünk volna arra  a bulira.
Miközben ezeket végig gondoltam elmosolyodtam, amit persze Ő is észrevett.
-Mi van?
-Semmi..csak...te...hónapok óta szeretsz engem???-engedtem el egy ezer wattos vigyort.
-Mi? Dehogy is..ugyan...én nem szeretlek-tiltakozott hevesen.
-Hazudsz..szeretsz...szeretsz engem.Te nagyon is szeretsz engem-nevettem, miközben most ő kezdett hátrálni.
-Pabo...-duzzogott, mire csak vigyorogni kezdtem.
Keresztbe font karjait, bámulva, közelebb léptem hozzá és átöleltem.
-Pabo-nevetett a fülembe.
Lassan elengedtem és az ajtó felé léptem, hiszen eltelt már jó néhány perc és a többiek már biztos keresnek, mikor
visszarántott és magához fordított..
-Idefigyelj...egyszer mondom el, szóval jól jegyezd meg....SZERETLEK...és te is engem, és másnak ezentúl nem mondhatod,
hogy szereted, mert engem szeretsz!-"csodálatos vallomását" egy gyengéd csókkal zárta.
-Hyung....akkor most mi...-néztem rá, mire elmosolyodott, és félbeszakított:
-Igen...azt hiszem!
Elmosolyodtunk, és együtt léptünk ki az öltözőből a folyosóra, aminek a végén a többiek vártak, mintha semmi sem történt
volna.
Egyikünk sem tudta mi lesz ezután, de nem számított.Bíztunk a jelenben, és hagytuk, hogy a dolgok maguktól folytatódjanak
tovább....